A magyar gazdaság a reformkorban, Széchenyi és Kossuth reformprogramja 

Angliában már javából benne voltak az ipari forradalomban, amikor Magyarországon még gőzgépek sem működtek, lassú postakocsikkal közlekedtek, meg vontatták a hajókat a folyókon. A magyar gazdaság jobban hasonlított a céhekkel működő középkorihoz, ráadásul továbbra is jobbágyok dolgoztak ingyen a földesurak földjein, akik semmilyen adót nem fizettek. Csak kevesen akartak ezen a helyzeten változtatni. 

Az 1825-ös országgyűlésen kezdtek először vitatkozni arról, hogy "reformokat" kellene hozni, amivel behozzák a modern módszereket, gépeket és a magyar nyelvet meg kultúrát is támogatni akarták. Ekkor szólalt fel gróf Széchenyi István főnemes, aki hatalmas összeget ajánlott fel, hogy egy tudományos akadémia jöhessen létre, ami a magyar nyelvet és irodalmat segíti, fejleszti. Széchenyi sokat járt Angliában és visszatérve kicsit azt érezte, egy időgépbe szállt és visszakerült a múltba, annyira el volt maradva Magyarország. A legnagyobb bajt abban látta (erről írt is egy könyvet), hogy a vállalkozók még hitelt sem tudnak felvenni (mert nem voltak bankok), meg a nemesek, akik szívesen vettek volna gépeket a birtokukra, nem tehették meg, mert egy ősi törvény nem engedte, hogy eladják a birtokukat (így aztán hitelt sem kaptak rá).

Mégegyszer leírom, hogy hiteles legyen

Széchenyi egyébként azt is megírta, hogy útépítés meg a folyók szabályozása, a nagy árvizek elleni védekezés nélkül nem lesz rendes kereskedelem az országban. Kritizálta a parasztok ingyenmunkáját, inkább adják helyette bérbe a földet a parasztoknak, sokkal lelkesebben fognak dolgozni rajta. A könyvet sokan olvasták: a jómódú nemesek benne voltak Széchenyi programjában, a főnemesek csak gúnyosan mosolyogtak: nekik óriási birtokaik voltak, és teljesen jól megéltek belőle.

Nagy vita is lett, Széchenyi egy másik könyvében 12 pontban össze is foglalta a javaslatait: mindenki adózzon egységesen, mindenkinek ugyanannyi joga legyen, vehessen földet. Minden régi, a vállalkozásokat akadályozó törvényt meg vámot töröljenek el. Azt gondolta, hogy majd lassan, és az osztrák császár támogatásával ez meg is fog történni.

Infrastruktúra

Azt nem mondhatjuk, hogy nem mutatott példát: a harmincas és negyvenes években mint a közlekedés fejlesztésének a szakértője vált híressé. Lehajózott a Dunán a sziklás, veszélyes Vaskapuig, hogy kitervelje, hogyan lehet robbantásokkal szélesíteni a nagy sodrású szakaszt. Ide a part mentén utat építettek, hogy a hajók rakományát szekerekre pakolva tovább tudják vinni. A Tisza kanyarulatait levágó, több száz kilométerrel a hajóutat megrövidítő terveket készít, meghagyva a holtágakat.

A Dunán Bécs felé megindította a rendszeres gőzhajójáratokat, angol gőzgépekkel. Óbudán (a szigeten) Újpest mellett hajógyárat alapított, ahol angol és német tőkével, de magyar hajókat gyártottak. A Dunán állandó híd sem volt, csak csónakokból álló, amit télen szétszedtek. Hiába kérte, a magyar nemesek nem adtak bele pénzt, ezért a Lánchidat is külföldi tőkések pénzelték, és egy angol mérnök tervezte. Az egyik legmodernebb szerkezetű híd volt, amin mindenkinek fizetnie kellett az átkelésért.

Egy szivart, Steffi gróf úr?

Angliában járva Széchenyi az ottani szórakozási lehetőségeket is utánozni akarta. Ezért Magyarországon kaszinót alapított, ahol kávézhattak, szerencsejátékokat játszottak és politikáról vitatkozhattak a nemesek (olyan volt, mint egy zártkörű klub VIP kártyával) meg a gazdag polgárok. Beindította a lóversenyeket is (a lóversenytér az Aréna Pláza helyén állt), meg versenylovakat tenyésztettek, és fogadásokat kötöttek a futtatásokon (a zsoké szót is Széchenyi terjesztette el, meg a sport kifejezést). Egyre többen jártak le a Balatonra is, nem csak Balatonfüreden a gyógyvizes fürdőben, hanem sétahajózni is a Kisfaludy gőzösön Tihanynál. Széchenyi az angol kényelmet is igényli, saját kastélyában fürdőszobát és vízöblítéses angol WC-t tervez, használ (ez nagyon nagy luxus volt).

A csúnyácska haza legyen szép

A vasutat is támogatja, kezdeményezésére épül meg a Nyugati pályaudvar helyéről induló, Vácig tartó vasútvonal. Széchenyi Pestről négy irányba szeretett volna vasúti vonalakat tervezni. A földműveléshez is vannak ötletei: az olaszoktól eperfákat hoz be, hogy azokon selyemhernyókat tenyésszen és saját selymet tudjanak gyártani. Persze a városokat sem hagyja ki: az ő ötlete Pest-Budát Budapestnek nevezni, ide szép rakpartokat és sétautat gondolt ki, meg egy Nemzeti Színházat is, de ebből egyelőre nem lett semmi (a színház felépült, de nem a Duna-parton).

Közben az országgyűlési nagy vitákon csak lassú változások történtek. Megengedték, hogy a jobbágyok kiváltsák magukat az ingyen robot alól, de erre kinek volt pénze? Sikerült elfogadni, hogy bárki indíthat vállalkozást, de ez is nehezen indult el. Németek meg zsidók jönnek, és alapítanak gyárakat, pl. Ganz Ábrahám a vasöntödét meg a vagongyárat, mások Kőbányán gyárakat és malmokat, a Goldberger család ruhagyárat, stb.

Lassul a reform, megy az idő

Közteherviselést (nemesi adózást) meg törvény előtti egyenlőséget, a jobbágyság eltörlését azonban nem tudják eltörölni, az országgyűlésen az ellenzék leghangosabb tagjait, Wesselényit (Széchenyi barátját) meg Kossuthot (egy lelkes újságíró) börtönbe zárják. Széchenyi megretten, fél, hogy forradalom lesz, visszavonul.

Kossuth azonban a közgazdaságot tanulja a börtönben is meg az angol nyelvet, és amikor kiengedik, újságot alapít: a Pesti Hírlapban rövid, nagyon erős cikkekben írja le a követeléseit. Széchenyitől eltérően Kossuth már nem akar várni, először jogokat követel, aztán majd fejlődhet a gazdaság. Kötelezővé tenné a robot eltörlését és a jobbágyok felszabadítását. Kossuth azzal érvelt, mindenkinek az érdeke a reformok minél gyorsabb bevezetése, a gazdasági fejlődésre meg az volt az ötlete, hogy mindenki csak magyar árut vásároljon és a külföldire toljanak rá nagy vámokat, ezzel a Védegylettel szerinte megerősödhetnek a magyar vállalkozások (ezt még nehéz volt betartani, mert egy csomó árucikket nem is gyártottak itthon).

A nagy vita

Kossuth ezért szembe is ment a Habsburgokkal, vállalta a konfliktust. Széchenyi vitába került vele: Kossuthot vádolta, hogy miatta lesz forradalom és nagy vérengzés. Kossuth viszont elismerte Széchenyit a legnagyobb magyarnak és végül, 1848. március 15-én Széchenyi is elfogadta, hogy forradalom nélkül nem ment volna a változás.

Az ellenzék új vezetői (Batthyányi, Deák, Kossuth) a magyar nyelv ügyét is védték: 1844-től magyar a hivatalos nyelv, (eddig latinul beszéltek az országgyűlésen is). Ez viszont a nemzetiségeket sértette, mert az egyik törvénycikk szerint a többi Magyarországon élő népnek (szlovákok, románok, szerbek, horvátok, ruszinok, németek) is az iskolában a magyar nyelvű oktatásra voltak kötelezve. A németeknek meg a zsidóknak aránylag gyorsan ment a "magyarosodás": a nyelvet is megtanulták meg a vallást is hanyagolták, de a többi nép egyre ellenségesebben viselkedett. 

Mikor történt? Kb. 180 évvel ezelőtt