Újratöltve- Gazdasági fellendülés a középkorban, a középkori városok és technika 

500 évvel a római birodalom bukása után, az össze-vissza sok népvándorlás befejeződésével jobb idők következtek a középkori Európára. A kellemes időjárás és az erdőirtások miatt egyre több földet tudtak művelni. Aratták is a búzát nyáron, meg ősszel is, ahol meg nem vetettek, ott hagyták, hogy az állatok jól összetrágyázzák és a következő évben sokkal több termett a pihentetett részben.

A jobb szerszámokkal már vasból készítették az ekét, amivel jó mélyre tudtak szántani. Ha nem volt más, a parasztok magukat fogták be az eke elé, de a jómódúabbak hat ökörrel szántottak. A lovak lábára meg patkót vertek, és úgy fogták be, hogy nem a nyakára, hanem a szügyére szíjazták a hámot, így a ló nem fuldoklott és jóval több erőt tudott kifejteni.

Belga sört a csuhástól!

A modern eszközökkel felszerelt kolostorokban szerzetesek és apácák kísérleteztek a régi római technikával: újra szőlőt műveltek, bort és sört készítettek, ízes trappista sajtot érleltek, a kolostorkertekben fűszereket termesztettek. A hollandok a tengertől hódítottak el gátakkal termőföldeket, az ügyes francia parasztok Magyarországon terjesztették el a szőlőművelést.

De az emberi és állati izomerő helyett 1000 körül már vízimalmok és szélmalmok áttételes gépezetei hajtották meg a kovács kalapácsát, szövőgépeket, fűrészeket, fújtatókat, présgépeket ezek sok százezer ember munkáját tudták már helyettesíteni. Az elfelejtett építkezési technikát újra felfedezték, darukkal, csigákkal és emelőkkel egyre nagyobb templomokat, boltíveket tudtak alkotni.

Isten az égben, érjük el végre!

Ezek a templomok (gótikus katedrálisnak hívták őket) kecses tornyaikkal, hatalmas belső tereikkel több évszázadig épültek, a vékony falakat kívülről pillérekkel támasztották meg. A magasba törő csúcsívek, a festett színes üvegablakok mind Isten dicsőítésére készültek. Az építészek mellett ügyes feltalálók már alkalmazták a pedál hajtotta szövőgépet, a puskaport, a tükröt, az óraszerkezetet, a szemüveget és a gombot is.

A sok mesterember már nem a faluban dolgozott magányosan, a katedrálisokat sem a falvakban építették, hanem fontos közlekedési csomópontokban új típusú települések: a középkori városok jöttek létre. Sok város a római birodalom nagyvárosainak romjain létezett tovább, terjeszkedtek. Másokat egy-egy hídhoz, átkelőhöz, vásártartó helyhez, kolostor vagy vár köré építettek, és voltak olyanok is, melyeket gondosan megterveztek telepesek.

Egyre több a város

Sikeresen fejlődtek az olyan városok, mint London, Párizs, Velence, Genova, Milánó, Firenze, (100-200 ezer lakossal), de az olyan kisebbek is, ahol fontos egyetemi központ (Oxford, Cambridge) vagy kereskedelmi központ volt (Brügge, Hamburg, Barcelona, Prága, Bécs, Köln, 50 -100 ezer lakos).

A város lakói nem voltak sem parasztok, sem lovagok, sem papok, ezért ki kellett harcolniuk saját jogaikat, hogy a földesurak ne uralkodhassanak felettük. A város kiharcolta, hogy független legyen minden úrtól, kivéve a királytól, aki szabadságot és önkormányzatot adott a városnak. Saját törvényeket hoztak, saját bíróik és esküdtszékük volt, az adót évente egyben fizették ki a királynak. A város lakói, a polgárok szabadon dönthettek a vagyonukkal, úgy örökítették, vagy adták el, ahogy akarták.

Aki belépett a városkapukon, egy másik, szabad világba került. Nem csoda, hogy sok paraszt is elszökött, és ha 1 évig és 1 napig egy városban lakott, ő is a szabad polgár lehetett. A városokat egy tanács és a tanács tagjai közül választott polgármester irányította, leggazdagabb lakói általában a kereskedőcégek vezetői, a céhmesterek és háztulajdonosok voltak, a többi polgár a céhekben dolgozó kézművesek, inasok, legények, munkások, segédek, hivatalnok volt.

Girbegurba utcák

A város főterén állt a harang- vagy tűztoronnyal magasított városháza, a polgármester és a céhmesterek, kereskedők házai. Ha a város katedrálist épített, akkor egy új főteret is létrehoztak. A növekedéssel egy időben a régi falakat lebontották. A kapuknál és falakon kívül vendégfogadók, kocsmák álltak. a város egészségtelen volt: a szűk utcák homályosak és levegőtlenek, az utcán szemét hevert és kóbor állatok mászkáltak. (Az éjjeliedényeket az ablakokból az utcára ürítették.) Emiatt a városok gyakran estek tűzvész vagy járvány áldozatául. 

Külön városnegyedekben zajlott a céhes ipari tevékenység. A céhek az adott szakmát pontosan szabályozták, és tiltották a céhen kívüli kontárok tevékenységét. De tiltotta a céhszabályzat a versenyt, a reklámot, a technikai újításokat is, büntették a hamisítást. A mesterek legényeket és inasokat alkalmaztak, a tanulásnak része volt a vándorlás és vizsgamunkaként "remek" elkészítése is.

Kérdések:

1. Mikor kellett egy város falát lebontani?

2. Milyen munkát vállalhatott egy jobbágy a városban?

3. Honnan eredhet Szerdahely, Révfülöp, Kolozsmonostor, Hidasnémeti, Sárospatak neve?

4. Kinek a jogi hatalma alól akart szabadulni a város lakossága elsősorban?

5. Mi volt a feltétele, hogy valaki céhmester legen?

6. Hogyan fejleszthette a gyógyászatot a kolostori gazdálkodás?

7. Milyen eszközökkel tudták a vízikerék mozgását más irányú mozgássá átalakítani a malmokban?

MIKOR TÖRTÉNT? kb. 700-1000 évvel ezelőtt

TANKOCKA