Az ipari forradalom
Az első ipari forradalom és hatása a népességre és a városokra
Óriási változás kezdődött a történelemben, amikor a hagyományos izomerő, szél-meg vízenergia helyett a gőz energiáját tudták hasznosítani. Olyan gyors fejlődés indult meg, hogy ipari "forradalom"-nak nevezték el. Már régóta kísérleteztek brit tudósok hatékony gépekkel, melyek felgyorsíthatják a gyártást, meg a bányászatot, de csak az 1700-as évek közepén sikerült megbízható módszert találni: a gőzgépet.
Van kaja bőven
Angliában egyébként már korábban is egyre több élelmiszert tudtak a földeken termelni, hasznos növényeket, mint a krumpli, ami megszűntette az éhínségeket, a műtrágya növelte a termést, az istállóban tartott állatok pedig tovább éltek. Nem csoda, hogy a jobb táplálkozás miatt nőtt a népesség és a felesleges munkaerőt fel lehetett fogadni a bányászatban meg az alakuló gyárakban.
A feltalálók is számíthattak arra, hogy ötleteiket levédhetik és a sikeres terméket csak ők gyárthatják évekig- így megérte vállalkozni. Egy-egy feltaláló ötletéhez mások is adtak tőkét, hogy beinduljon az üzlet. A gyártás és a termékek eladása pedig azonnal fejleszteni kezdte a közlekedést is, hogy az árukat minél gyorsabban el tudják juttatni a fogyasztókhoz.
Hol van a 8-as csavarkulcs?
A tökéletesített gőzgéppel először csak a bányákból szivattyúzták ki a vizet, de később már köszörülésre, őrlésre, fűrészelésre is tudták használni. Az óriási méretű gépeket nagy csarnokokban, több munkásnak kellett kezelni, így alakultak ki a gyárak. Ésszerű volt, hogy a szénbányák vagy vasérclelőhelyek mellé építsék fel ezeket a gyárakat, amiben 12-14 óra munkaidőben, pontos munkabeosztással, monoton és veszélyes körülmények között dolgoztak az új munkások, a proletárok százai. Hamarosan gépek gyártották a szerszámokat is, törvényben meghatározott szabványméretek szerint. Watt gőzgépét szívesen alkalmazta a textilipar, szövőszékek és fonógépek százezreit hajtotta az új energia (ezeket általában nők kezelték). Ennek következményeként az egész világot elárasztotta az angol ruha.

A közlekedést Angliában a mesterségesen ásott hajózható csatornák segítették (az utak használhatatlan állapotban voltak). Az első gőzgépek túl nagyok voltak, hogy egy kocsira rá tudják szerelni (bár Londonban teszteltek egy gőzbuszt). Az első áttörés akkor történt, amikor egy kisebb gép egy gőzhajó lapátkerekeit tudta meghajtani, a kazán felrobbanása nélkül. Az árral szemben, vitorla nélkül is haladó gőzhajó nagy siker lett.
Száguldó erőd
A biztonságos gőzgépeket aztán már a síneken közlekedő, jóval olcsóbban megépíthető pályán mozgó mozdonyokba is be tudták építeni, Stephenson Rakéta nevű szerkezetét utánozva. Bár sokan aggódtak, hogy a 25-40 km/órával száguldó vonatok egészségre káros hatásúak lesznek, ez nem állította meg az első vasútvonalak kiépítését: Először a két ipari központot, Manchestert és Liverpoolt kötötték össze. A korábban, postakocsival 1-2 napos utak Angliában 6-12 órára csökkentek, rengeteg árut lehetett olcsón szállítani egyenesen a bányáktól a városokig.
Angliát már behálózták a vasútvonalak, amikor Európa többi részén még csak olyan rövid pályákat építettek, mint Magyarországon a Pest-Vác, 1 óra alatt megtehető vasútvonal. Vas- és acélszerkezetű hidakon vitték át a sínpályákat, fejlődött a mérnöki szakma. A kövezett utakat egy skót mérnök tökéletesítette. A gyorsabb kommunikációt segítette a szemafor, majd a Morse-távíró. A nagy iparosodás egész ipari körzeteket hozott létre Európában: Észak-Franciaország, Hollandia, Belgium, a németeknél a Rajna melletti szénbányák és a nagy kikötő Hamburg környékén, Olaszországban északon jöttek létre összefüggő ipartelepek és városok.
Vízvezeték, vízvezeték
A világ megváltozott. A technika fejlődésével a tudomány is új irányokba indult, védőoltásokkal kísérleteztek, a városokban szűrt ivóvízzel meg tudták előzni a járványokat, megkezdődött a városok alatti szennyvízcsatorna kiépítése, a személyes higiénia és a jobb táplálkozás hirtelen robbanásszerűen csökkentette a halálozások számát, és növelte az átlagéletkort (jóval több csecsemőnek volt esélye megélni a 18. éves korát).

A népesség tehát növekedésnek indult, egyre gyorsuló iramban. Mindenki igyekezett a városokban megélhetést, munkát találni, sőt, a gyárak mellett egész lakótelepek, majd iparvárosok nőttek ki a földből, zsúfolt, a környezetszennyezéssel és az emberi egészséggel nem nagyon törődve. A káros anyagokat a folyókba öntötték, a gyárkémények sötétbe borították nappal is ezeket a városokat. Ennek ellenére Anglia lakosságának már a fele ezekbe a városokba tömörült. London elérte az 1 millió főt, ekkora lakosság mellett már a csatornázáson kívül szükség volt a közkutak, közvilágítás, aszfaltozott utak kiépítésére, rendőrség, tűzoltóság és orvosi ellátás megszervezésére.
Metropolisz terjeszkedik
A régi városokban lebontották a középkori falakat, helyükön széles utakat építettek, a pályaudvarok köré újabb lakónegyedek épültek. A lebontott falakon túl a gyárak mellett túlzsúfolt, bútortalan bérházakban éltek a proletárok. Még messzebb, a város szélén kertvárosi övezetben építkeztek a modern kapitalista vállalkozók, az újgazdag "burzsujok".
Az első időkben a gyárosoknak is a legfontosabb a minél több profit, haszon termelése volt a befektetett tőkéjükből, ezért nemcsak a férfiakat, hanem nőket és gyermekeket is dolgoztattak, mivel nekik kevesebb bért kellett fizetni. A 10 gyerekes proletárcsaládok pedig kénytelenek voltak saját gyerekeiket is munkába küldeni, hogy legyen kenyér mindenkinek.
8 óra munkát 8 óra pihenést 8 óra szórakozást
A legjobb körülmények között a szakmunkások éltek, de az első felháborodás után (amikor a munkások gépeket romboltak), megindult a szervezett küzdelem a 8 órás munkaidőért, a gyermekmunka megtiltásáért. Szándékos munkabeszüntetésekkel, sztrájkokkal és érdekvédelmi szervezetekbe lépéssel tudták csak a 19. század közepére elérni, hogy csökkenjen a munkaidő, vagy, hogy kártérítést kapjanak munkahelyi baleset esetén.