Szabadítsátok ki Mihályt! - Forradalom 1848. március 15-én, Magyarország első alkotmánya és a nemzetiségi kérdés

A középkor hivatalosan 1848. március 15-én ért véget Magyarországon. A forradalom követelései ugyanis megvalósultak, és eltörölték a 800 éves földesúri-jobbágy rendszert és hoztak létre demokratikus kormányzást.

Tűzvihar

1848 tavasza a forradalmak időszaka volt egész Európában. Februárban Párizsban kergették el az utolsó francia királyt, majd megalapították a II. köztársaságot, mindenkinek választójogot adva. A Habsburg-birodalom nagyvárosaiban egymás után robbantak ki forradalmak: március 13-án Bécsben, 15-én Pesten, ezt követően az olasz tartományokban. A németek is fellázadtak és Berlinben felkelt a nép, majd Frankfurtban összeült egy bizottság, hogy a német egyesítésen dolgozzon. A konzervatív kormányzatok és a hadsereg azonban 1848 folyamán leverte ezeket a forradalmakat (még a franciáknál is Napóleon unokaöccse vette át a hatalmat), csak Magyarországon tartott ki a harc a függetlenségért 1849-ben is.

Mit akartak a szakállasok Pozsonyban?

A magyar történelem utolsó, pozsonyi rendi országgyűlése még 1848 márciusában is ülésezett, az ellenzéki követeléseket Kossuth, Deák és Batthyányi fogalmazta meg (természetesen Széchenyi is ott volt, ő a közlekedési terveit adta be). Megpróbálták a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és az önálló magyar kormányt megszavazni. Eközben hasonló követeléseket Pesten a márciusi ifjak (Petőfi, Jókai, Irinyi, Vasvári) is elkezdtek leírni. A bécsi forradalom hírére elkészült a törvények terve, amit már csak Kossuthnak kellett Bécsbe vinnie, hogy aláírassa az uralkodóval. Közben azonban felgyorsultak az események, mert Pesten kitört a forradalom.

Mit akartak a bajuszosok Pesten?

Március 15-én korán reggel Petőfi Sándor és Jókai Mór (jó, neki volt szakálla) kis lakásukban már a 12 pontot és a nemzeti dalt fogalmazták. A hideg időben, havas esőben elindultak, hogy barátaikkal a belvárosi Pilvax kávéházban pontosítsák a követeléseket. A billiárdasztal körül végre elkészült a lista, a lelkes fiúk kirohantak az utcára és próbáltak híveket szerezni a tüntetéshez. Ekkor jött az ötlet: az egyetemre indultak, hogy a bölcsészeket, mérnököket, orvosokat, jogászokat is maguk mellé állítsák. A tanítás félbeszakadt, mert Petőfi berontott az előadóterembe, és egy padra felugorva szavalta el (jó párszor) a Nemzeti dalt. Az egyetemről már 4000 ember követte őket, egyenesen Landerer nyomdájához indultak, a Ferenciek tere közelébe, hogy lefoglaljanak egy gépet, amin sokszorosítják a 12 pontot. A röplapokat az ablakon szórták ki az utcára.

Ebéd után folytatjuk!

A tömeg gyorsan nőtt, Petőfiék kiadták a jelszót: ebéd után találkozunk a Múzeumkertben, de sokan nem mentek haza, az eső ellenére sem. Délután háromkor a Nemzeti Múzeum kertjében már 10 000 polgár gyűlt össze, Petőfi itt már annyira berekedt, hogy helyette barátja szavalta el a Nemzeti Dalt. Vasvári és Irinyi elhatározták Táncsics Mihály kiszabadítását a budai vár börtönéből. Miután a városi tanács is aláírta a 12 pontot, az emberek a hajóhídon felsétáltak a Várba (a Lánchíd még nem készült el), az ottani olasz katonák is szimpatizáltak a magyarokkal, vérontás nem történt, Táncsics Mihályt az ünneplő 20 000-es tömeg kihozta a börtönből. (A fáradtságtól azonnal elaludt, és kihagyta a számára rendezett ünnepi estet).

A győztes forradalom a Nemzeti Színházban ért véget, a Bánk Bán megtekintésével. A Pestre érkező, vásárra készülő parasztok támogatásában bízva a márciusi ifjak tette felgyorsította Pozsonyban is a békés, alkotmányos átalakítást, a törvények meghozatalát.

Barátom, csudákat élünk [...] Az első felvonás gyönyörűen sikerült! Én teli vagyok a legszebb reményekkel [...] Az én politikám biztos volt, de lassú. Kossuth egy kártyára tett mindent, és legalább idáig annyit nyert a hazának, mint amennyit az én politikám 20 év alatt sem bírhatott volna előállítani! "

- Széchenyi István március 17-i leveléből

A Batthyány-kormány

Március 17-én a király Batthyányt nevezte ki Magyarország első felelős kormánya élére, miniszterelnöknek. A kormányban Széchenyi kapta a közlekedésügyet, Kossuth a pénzügyeket, Deák az igazságügyet, Eötvös József az oktatásügyet. A következő hetekben hosszú viták kezdődtek a 12 pont követeléseinek elfogadásáról, a király nem akarta támogatni az önálló had-és külügyet, de április 11-re a követelések nagy része átment, és ezzel az Országgyűlés feloszlott.

Az április törvényeknek nevezett határozatok jelentették Magyarország első alkotmányát. A középkori világot eltörlő törvénycikkelyek között volt a jobbágyfelszabadításról, a közteherviselésről, a tized és ősiség eltörléséről szóló (a földesurak kártalanítása soha nem valósult meg). Magyarország önálló, Pesten évente ülésező országgyűlést és a népnek felelős kormányt kapott, a vármegyék és városok önkormányzatot, Erdély egyesült Magyarországal. Biztosították a valláshoz, szólásszabadsághoz, sajtószabadsághoz, szabad oktatáshoz, iskolaválasztáshoz való jogot. Széchenyi nagyszabású vasútépítési és folyószabályozási terveit is törvénybe foglalták.

Magyarország: demokratikus

Az alkotmányos királyság államformájú Magyarországon is szétválasztották a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmi ágakat. Az országgyűlésen ugyan továbbra is maradt a két ház (az egyikben az állandó magas rangú tagok, az alsóházba viszont választott képviselők kerültek, akiknek napi 5 forint megbízási díjat fizettek). A választókerületekből lehetett bekerülni az országgyűlésbe, a korszakban a nagykorú (férfi) lakosság 5-10%-a szavazhatott, ez még az angol értékeknél is nagyobb volt. A választójogot műveltséghez és vagyonhoz kötötték (meg korhoz, 20 év feletti férfiak): egy 300 ezüst forint értékű ház, vagy 100 forint évi jövedelem kellett hozzá, de a kézművesek, ha volt egy önálló műhelyük és 1 segédjük, a negyed telkes parasztok és korlátozás nélkül az értelmiség (írók, papok, tanárok, mérnökök, orvosok, stb.) szavazhattak. 

(Ebben az időben egy általános iskolai tanár évi 300 forintot keresett).

Az országgyűlés feladata volt az új év költségvetésének megszavazása és a kormány ellenőrzése, főleg, hogy az mire költi az adófizetők pénzét. A törvények végrehajtása a kormány kezébe került. A közös hadügy és külügy miatt kineveztek egy király személye körüli minisztert, a többi ügyért (belügy, közmunka, közlekedés, földművelés, ipar, kereskedelem, oktatás, igazság, pénz) egy-egy miniszter volt a felelős. A vármegyék és városok külön önkormányzati közgyűléssel rendelkeztek.

A polgárok a vármegyei bíróságoktól a Kúriához (legfelsőbb bíróság) fordulhattak, a sajtópereknél az esküdtszék döntött. Az elavult földesúri bíróságok megszűntek. Képviselőnek a 24 évet betöltött, magyar anyanyelvű embert lehetett választani, amiből máris adódott a konfliktus, hiszen a nemzetiségek semmilyen formában nem tudták érdekeiket képviselni, csak ha anyanyelvi szinten tudtak magyarul.

Készül az összetűzés

Már tavasszal a nemzetiségek, elsősorban horvátok követelték a nyelvi önkormáynatot és a belső ügyeik önálló intézését. Nyáron a szerbek az ország déli részein a magyarok ellen kezdtek véres harcba, Horvátország az elszakadást követelte. A feszült helyzetben a császári udvar titokban a nemzetiségeket lázította a magyarok ellen. Ugyanakkor Kossuth és más magyar reformerek nem akarták a nemzetiségeket külön nemzetként elismerni, félve, hogy (különösen a szerbek meg a románok) el akarnak szakadni az országtól.

Erre Batthyányi kormánya elrendelte a mozgósítást és hadsereg szervezését. A júliusi első szabad országgyűlésen 200 000 katonát szavaztak meg és önálló magyar pénzt kiadását is elhatározták (Kossuth-bankók). Nagyjából nyár végére lehetett sejteni, hogy a császári udvar (ahol a bécsi forradalmat leverték) és a nemzetiségek sem fogják hagyni a forradalom békés befejezését. A megoldatlan problémák miatt kitört a szabadságharc.

MIKOR TÖRTÉNT? 170 évvel ezelőtt