Babszem meg automata- Az athéni demokrácia működése és virágkora

Az ókori Athénban, kezdetben az előkelő származású családok vezetői irányítottak. Amikor már túl sok szegény paraszt tartozott nekik adóssággal, és a szerencsétleneket büntetésből eladták rabszolgának külföldre, megkérték a bölcs Szolónt, hogy oldja meg a helyzetet. Mire Szolón kitalálta, hogy a gazdagság számítson, ne a származás, és elengedte a szegények adósságait. Ettől fogva már a gazdag kereskedők is vállalhattak hivatalokat a város irányításában.
 

"Van két lovad, rendben, kaphatsz hivatalt. Te? Látom, megvetted a páncélodat meg a fegyvereidet, oké, te is lehetsz tisztviselő. Hoppá, hát te mi vagy? Csúzlid van? Sajnálom, te itt semmit sem vállalhatsz!"

Később a hatalomért durván harcolni kezdtek a legnagyobb hatalmú családok, amíg egy ravasz politikus ügyes kampánnyal maga mellé állította a szegényebbeket és a város ura lett. A zsarnok halála után aztán már újra több hivatalnok vezette a várost, most már a lakóhely szerint választották őket be a kormányzatba. Mivel aggódtak, hogy megint lehet egy ravasz politikus, aki megpróbálná megszerezni az egyszemélyes hatalmat, időnként "kiszavazósdit" tartottak törött cserepekkel, és aki gyanús volt, azt 10 évre elűzték Athénból, hogy ne is tudjon próbálkozni.

Jönnek a perzsák!

Tovább is fejlődött volna a demokrácia, mármint az, hogy minél több ember szóljon bele a döntésekbe meg a kormányzásba, ha nem jöttek volna a csúnya perzsák, akikkel 15 évig háborúzni kellett. A gyalogos katonák meg az evezősök a hajókon mentették meg Athént a perzsáktól, így aztán az ő véleményük is egyre fontosabb lett. Amikor a háború véget ért, és hazamentek a földjeikre meg a műhelyekbe meg a kikötőbe ládákat rakodni, akkor is szerettek volna beleszólni, mire költi a város a pénzt.

Persze mindenki nem lehetett szavazóképes, a nőket eleve kizárták, ők csak otthon mondhatták el a problémáikat a férjüknek, aki aztán elballagott a népgyűlésre. Legalább 20 évesnek kellett lenni, hogy valaki részt vegyen ezen a gyűlésen, ami fenn volt egy domb tetején, innen rá is láthattak a város közepén lévő piactérre meg a hivatali negyedre, és ott döntöttek a legfőbb ügyekről meg hoztak törvényeket.

-Figyelj már Kleidász, az ott nem a feleséged az olajbogyóárus mellett, az Agorán, egy szakállas fazonnal ölelkezve? -Hagyjál, Proxinász, éppen szavazni kell!

A legtöbbször csak hangosan felkiáltottak, hogy igen vagy nem, amikor szavaztak egy törvényről, vagy a kezüket emelték magasra, de volt titkos szavazás is, amikor egy kis korongot dobtak be egy-egy urnába, aztán összeszámolták a szavazatokat. Nagyon vigyáztak, hogy ne lehessen csalni, meg hogy a rendszer igazságos legyen és mindenkinek ugyanannyi esélye legyen egy-egy tisztséget megkapni, így kisorsolták a polgárokat. Volt ehhez egy automatájuk, ami véletlenszerűen kiadta a személy nevét a tisztségre. A bíráskodáshoz sem kellett jogot végezni, csak beültek és meghallgatták az eseteket, aztán döntöttek, jó sokan voltak, de mindig páratlan számban.

A nagy stratégák

De szükség volt hadvezérekre, akik a stratégiát dolgozták ki (bár béke volt, de azért készültek a háborúra, mert spártaiak kezdtek a gazdag Athénra féltékenykedni). Ezeket az embereket választották a népgyűlésen, mert ehhez érteni is kellett. Így lett Periklész 15 évre újra meg újra sztratégosz, és a demokrácia vezetője. A népgyűlésen a hadüzenetről vagy a békekötésekről is döntöttek. A komolyabb bírósági ügyekben (ahol esetleg halálbüntetés lett volna) egy szakértői bíróság ítélkezett.

A város ügyeit 9 hivatalnok és egy 500 fős tanács intézte. Kifizettek és beszedtek pénzeket, az özvegyeknek, árváknak és a rokkantaknak segélyt utaltak ki, rendezték az utcák állapotát, a szemétszállítást, a kikötőben a vámokat megállapították, kihirdették az ünnepnapokat és a városi rendezvényeket és ellenőrizték, hogy a tisztségviselők nem sikkasztják el a pénzeket, ezekkel el kellett számolniuk. És nagy baj volt, ha nem volt minden számlával igazolva! Amúgy pedig 1 évre szóltak csak a megbízások.

Honnan jött a pénz?

Periklész a békeidőt felhasználva szépítette, építette a várost, gyönyörű templomot a hegy tetejére. Ehhez persze sok pénz kellett, de legalább volt munkájuk az embereknek. A gazdagok ugyan nem fizettek adót, de vállalniuk kellett, hogy egy színházi előadást a saját pénzükből rendeznek meg (drága volt a díszlet meg a ruhák, meg nem volt belépődíj). De az is megtörtént, hogy egy egész hajót saját költségen kellett vízre engedniük és az evezősök napi bérét is ők fizették.

Még szerencse, hogy ezüstbányákat találtak Athéntól nem messze, mert ebből sok bevétele volt az államnak. A bányákban rabszolgák dolgoztak, nyilván nekik nem volt polgárjoguk, meg szavazati joguk sem, de felszabadulhattak és akkor indíthattak vállalkozást is. A kikötőben élő külföldieknek sem volt beleszólásuk a szavazásokba, és adót is kellett fizetniük, de nekik megérte, mert nagyon jó üzleteket kötöttek, olyan nagy forgalom volt.

A cafetéria is megvolt?

A bevételekből költöttek a bíróságokon dolgozó meg később a népgyűlésen megjelenő polgárok napidíjára (ebből egy napi kaját vehettek maguknak, hogy ne essen ki a keresetükből az az idő, amikor államügyekben dolgoznak). Nem járt mindenki a népgyűlésre, mert eleve csak 6000-en fértek el a dombon, de ami a legfontosabb: nem számított, hogy valakinek mennyi vagyona van, ugyanúgy lehetett politikus.

Mindenkit politikusnak neveztek, aki beleszólt a polisz, azaz a városállam ügyeibe, és "politizált". Az előkelő családok persze kritizálták a rendszert, hogy a buta szegény parasztok meg evezősök minek szólnak bele a fontos ügyekbe, de ettől a demokrácia még működött. Később szigorítottak, és csak az lehetett polgár, akinek az anyja meg az apja is athéni polgár volt.

MIKOR TÖRTÉNT? kb. 2500 évvel ezelőtt

TANKOCKA